A teljes egészében fennmaradt, és a természettudományok teljességét magába foglaló monumentális ókori enciklopédia szerzője, Caius Plinius Secundus az észak-itáliai Comumban (ma: Como) született, Kr.u. 23-ban, vagy 24-ben. Jómódú lovagrendi családból származott, Rómában végezte tanulmányait, majd lovassági parancsnokként, később több provincia procurato-raként is tevékenykedett, illetve a misenumi flotta parancsnoki tisztségét töltötte be. Katonai pályafutása mellett minden szabad percet kihasznált, hogy tudásszomját csillapítsa. A Vezúv kitörésekor végzett tudományos megfigyelései közben érte a halál, Kr.u. 79-ben.
A világot élő, organikus egésznek tartotta, amelyet áthat az isteni erő. Ez a lélekkel felruházott természet nézetei szerint anyai gondoskodással, önzetlenül táplálja az embert, ezért a természetet csodálni kell, és meg kell ismerni nagyszerűségét. 
A természet adományait fényűző célokra fordítani, és  erőforrásait kimeríteni a legfőbb bűnök egyike Plinius szerint, mint ahogyan a megismerés is túlzásokhoz vezethet, ha nem a természet csodálatára, hanem elméleti, önző célokra irányul.
A természetről fellelhető ismereteket összegyűjteni és továbbadni azért, hogy az emberiség segítségére legyen, a legfőbb erény, amelyet igyekszik maradéktalanul megvalósítani, hiszen az ókori természettudományos ismeretek általa készített felbecsülhetetlen értékű gyűjteménye a csillagászat, a földrajz, a néprajz, az antropológia, az állat- és növényvilág, a gyógyszerészet és az ásványtan korabeli eredményeit foglalja össze témakörönként csoportosítva. Természettudományának első könyve a pliniusi előszót (praefatio) tartalmazza, valamint az egész enciklopédia általa összeállított tartalomjegyzékét, illetve a felhasznált görög és latin szerzők felsorolását.
Plinius Természettudományának 1. könyve tudománytörténeti értéke és kuriozitása miatt érdekes és izgalmas olvasmány lehet mindazok számára, akik a természettudományos ismeretek története iránt érdeklődnek.