A
KIADÓ ELŐSZAVA
Részlet:
Gábli
Cecília: Caius Plinius Secundus természettudományának 1. könyve. Fordítás
és feldolgozás. című kötetből (7-9.p.)
Amikor
elkezdjük Caius Plinius Secundus természettudományi
enciklopédiájának,
a Naturalis Historia 37 könyvének
összkiadását - amely összkiadás a
Bibliotheca
Pliniana sorozat első 37 köteteként fog megjelenni -,
szükségessé válik,
hogy a szerzővel és a nagy mű értékével,
megítélésével kapcsolatban a sorozat
kiadójaként néhány figyelemfelkeltő
és a megvalósuló kiadás
értékét méltató
megjegyzést tegyek.
A
Naturalis
Historia történeti jelentősége nem vitatott, de a
szerző személyes megjegyzései
és sajátos módszertana miatt lekicsinylő
értékeléssel, vélekedéssel
is találkozunk a hazai humán szakirodalomban.
Tény,
hogy Plinius nem volt - a mai szaktudományos
értelemben - természettudós,
és a római sztóicizmus hatása alatt
egészen másképpen viszonyult a
természethez,
illetve az általunk csodált klasszikus és
hellenisztikus görög kor filozófiai
és tudományos gondolkodásához,
eredményeihez. Plinius rómaisága a kulcs
annak megértéséhez, hogy miért ilyen
formában végezte el küldetését, amely
sikeresnek bizonyult. Vizsgáljuk meg tehát először ebből a nézőpontból
Plinius munkáját, majd a mű magyar fordítása szempontjából.
Plinius
tudomány- és társadalomtörténeti
értéke éppen abban rejlik, hogy nem alkalmazta
az abszolúte tudományosan képzett
gondolkodó szűrőrendszerét, hanem majdnem
válogatás nélkül - persze ő is
válogatott - leírta az információt, amelyre
rátalált, mert "mások is leírták
már". Ha belegondolunk, nem is lehetett
képzett minden területen, hiszen ma is
képtelenség, hogy valaki egyszerre
legyen azonos szinten filozófus, biológus, matematikus,
csillagász, földrajztudós
vagy művészettörténész.
Plinius
sok olyasmit is leír, amellyel ma már nem tudunk
egyetérteni, vagy ismerjük
a valós magyarázatát, vagy Plinius
leírása alapján nehezen érthető maga
a jelenség, függetlenül attól az ok-okozati
magyarázattól, amellyel Plinius
operál. Viszonyításul jelenkorunk
általános gondolkodásában is
érvényesülnek
olyan elképzelések - például az emberek
mindennapjait is meghatározó egyszerű
és összetett hiedelmek - amelyeknek némely esetben
fejlett intézményrendszere,
médianyilvánossága is van, tehát publikus
elképzelések, de amelyek jelen
korunkban tudományosan értékelhetetlenek, vagy
csak egyszerűen nem igazak,
de az emberek mégis hisznek benne, és az
életük ennek ellenére mégis működik,
lehet, hogy éppen ezekre a hiedelmekre van
szükségük a túléléshez. A
helyzetet
bonyolítja, hogy egyes jelenségek leírása,
az adott kor, például Plinius
korában nem eléggé egzakt a mai fogalmaink
szerint, emiatt látszólag értelmetlennek
tűnhet. De ha akár Plinius korát, akár a mi
korunkat akarjuk megérteni,
az emberek viselkedését, az okokat, hogy miért
így vagy úgy gondolkodnak,
hogyan figyelnek meg és magyaráznak jelenségeket,
akkor ezek a téves vagy
nem teljesen tisztázott nézetek is beletartozhatnak a
vizsgálódás horizontjába,
magyarán nem üthetjük el egy alapos munkában
azzal, hogy ezek csak érthetetlenül
naiv nézetek.
Plinius
sajátosan közvetlen, sok esetben gunyoros stílusa,
nevezetesen, hogy nem
rejti véka alá a saját
véleményét, például a
görögökkel kapcsolatban, igencsak
hús-vér emberré teszi, közelebb kerül
hozzánk, különösen, ha csak arra
gondolunk, hogy jelenkorunk közírói is milyen
vehemenciával vitatkoznak,
fejtik ki a véleményüket aktuálpolitikai
kérdésekről, a nemzeti kérdésről,
a globalizációról vagy a
környezetvédelemről. Olyan kérdések ezek,
amelyekkel
már a Naturalis Historia oldalain is találkozunk. Nem ő
volt az egyetlen
ókori szerző, aki hasonlóképpen viszonyult az
íráshoz, de az ő enciklopédiája
jelentette a középkor kezdetén az ismeretek
tárházát, így Plinius személyes
megjegyzései és stílusa vélhetően nem
jelentettek akadályt a mű felhasználásában,
tudományos és gyakorlati használati
értékében, és ebből következően
értékelésében.
Plinius
szűrőrendszerének lényege az, hogy
nyitottságának köszönhetően
kevésbé
befolyásolták iskolákhoz kötődő vagy
kanonizált előítéletek, ellenben
szemléletének
rómaisága révén előtérbe helyezte az
információ használati
értékét, így
nagyon sok információt az ókori
világról és az ókori
világképről Pliniustól
tudunk meg, az ókori civilizáció pusztulása
óta csak neki köszönhetjük,
hogy egyáltalán fennmaradt.
Az
ismeretanyag tudományos szempontból - a mű enciklopédia jellegéből következően
- rendkívül sokrétű, ennek megfelelően jelenkorunk nyelvére és gondolkodására
való lefordítása is összetett kutatási folyamat, amely nélkül a korrekt
fordítás nem valósítható meg.
Ezért
a kiadó e pillanatban nem látja értelmét
egyszerű szövegfordítás formájában
közreadni a Naturalis Historia 37 kötetét, hanem
szükségesnek láttuk az
összes tudományterületet érintő
magyarázó jegyzetanyaggal kiegészíteni
ahhoz, hogy az adott szöveghelyeket akár egyszerűen csak megértsük.
A fordítás célja az is, hogy kerülve az archaizálást, a könyvek az általunk
használt magyar nyelven olvashatóak is legyenek,
másképpen fogalmazva:
a szöveg olvashatósága érdekében a
mai, egzakt, 21. századi tudományos
nyelvünkre készült a fordítás. Ez
vonatkozik a szöveg nyelvi megformálására
és a szövegben előforduló szavakra is, nem fognak
előfordulni például serlegek
és kerevetek, de a Tanácsháza sem lesz
megemlítve a szövegben.
A
polgárosodás és a nyugati tudomány
fejlődése során a Naturalis Historia
nemzeti nyelvekre fordítása már a
középkor végén elkezdődött, napjainkra
nemcsak jó szövegkritikai kiadások,
fordítások állnak rendelkezésre angol,
német, olasz vagy francia nyelven, hanem a nemzetközi
Plinius kutatás is
fellendült, különösen a
természettudományos értékelés
szempontjából.
A
teljes
és alaposan kommentált magyar fordítás
hiányára magyarázat lehet a szöveg
tartalmi összetettsége, hiszen a szöveget nem lehet
értelmesen fordítani
anélkül, hogy a fordító ne
mélyüljön el az adott
természettudományos diszciplínában.
Ahogy a szerző nem volt, úgy a fordító sem lehet
egyszerre filozófus, biológus,
matematikus, csillagász, földrajztudós vagy
művészettörténész. Így
különleges
feladattá válik a pliniusi mű fordítása,
amely emiatt rendkívüli szellemi
erőt és kitartást igénylő munka. A
fordításhoz szükséges az átfogó
érdeklődés
a természettudomány és a humán
tudomány különféle területei iránt,
az egyes
szakterületek sok részproblémájának
megismerése és összevetése az ókori
tudásszinttel, majd annak, a nem teljesen szakképzett
olvasó számára is
érthető megfogalmazása.
Mindezen
nehézségek ellenére a Naturalis Historia teljes
magyar fordítása meg fog
valósulni, és itt szeretnék köszönetet
mondani mindazoknak, akik eddig
is segítették a fordító, Gábli
Cecília munkáját, támogató
partnereinknek,
akik hozzájárulnak a fordítás és
feldolgozás megvalósításhoz, a
könyvtáraknak
és magánszemélyeknek pedig azt, hogy a
kiadást vásárlásukkal
támogatják.
Vizvári
Zsolt
|